Elkezdődött a paradicsompaprika szezon. Igaz, hogy frissen, nyersen a legfinomabb; ropogós, édes, lédús, gyönyörű színű, de éppen ezért alkalmas a pirított csirkedarabok kiegészítésére is. A bazsalikom, meg a paradicsomlé mediterrán jelleget ad ennek a fogásnak, a lilahagyma meg nagyon is illik bele.

Nincs a bodzánál életképesebb bokor, már mindenütt megtelepedett a kertben. Idén a futórózsa fölé magasodva nyitotta ki fehér ernyőit. Gyönyörű látvány és megható felfedezés, hogy mindkettő hasznosítható, a rózsaszirmokat  meg lehet szárítani a karácsonyi potpurriba*, de cukrozva és dzsemnek megfőzve is eltehető. A bodzavirágot­ én, a magam részéről, ­megszárítom teának, de sok szörpöt is főzök belőle. Most tanultam egy új, könnyen megjegyezhető receptet, amit azonnal ki is próbáltam.

Valaha, így pünkösd táján került az az első „idei” rántott csirke az asztalra. Nagy becsben tartották, friss fejes salátával, petrezselymes újkrumplival ünnepi fogásnak számított. Ma már akkor veszünk rántani való, azaz egy kiló körüli csirkét, vagy zsenge csirkecombokat, amikor kedvünk tartja, de a fejes saláta és az újkrumpli megjelenése okán mégiscsak érdemes egy májusi vasárnap ezzel örvendeztetni meg a családot. A májas szárny pedig valahogy kiment a divatból, érdemes visszahozni.