Kézzel írott receptek

Ma már senki nem jegyezget kockás füzetbe ételleírásokat, aki receptet keres, felüt egyet az ezerféle szakácskönyvből, vagy felmegy az internetre. Anyáink, nagyanyáink kézzel írott receptes füzetei is lassan elkallódnak, s veszendőbe megy a magyar családok generációkon keresztül felhalmozódott konyhai tudása, tapasztalta. Ezért elhatároztam összegyűjtöm a még fellelhetőket, és itt a honlapomon belelapozhat bárki. Ezúttal Luthár Lajosné Korinek Henriette 94 éve megnyitott szakácskönyvébe olvashatunk bele.

Papa, az édesapám, Pfandler Jánosként látta meg a napvilágot 1910-ben, de egy családi döntésnek köszönhetően az én születésemkor már a Pákozdi nevet viselte. Ebből az egy tényből azonban sok minden kiderül: a család német gyökereitől a sváb véreshurka szeretetéig. A Papa és az édesanyja, a „Mutter”, született Gröschl Katalin, ugyanis minden évben vágtak disznót. Ilyenkor az egész család összegyűlt, kivéve engem, aki a hajnali malacvisítás hangjára fülemre húztam a dunyhát, mert a disznóölés gondolattól is borzadtam. 

Hajnit, Haidekker Ivánnét, bámulatos aktivitásáról szervezőképességéről ismerik a környéken, a Hegyvidéken. Önkéntes feladatokat vállal, szívének kedves ügyek mellett mozgósít, imád ismerkedni, barátkozni, érdekli a politika, és mindenhol megfordul, ahol történelmi ismereteit bővítheti, mert ezek, mint annyi más kortársának, bizony neki is nagyon hiányoznak a véleményformáláshoz – mondja.  Az energikus, határozott asszonyról kevesen gondolnák, hogy sütéskor-főzéskor odaadóan követte anyósa receptjeit.

Ezúttal egy világlátott, sokat tapasztalt asszony írásai közt böngészhetünk. Amikor a receptekért mentem hozzá, a Kikelet utca csupasz bokrai között fázósan tekergett a szél. Hanikó cica is szívesebben feküdt a meleg szobában. Gazdája biztatására időnként lustán belenyalt a kávéjába. Mert Hanikó kávézik, és német szóra hallgat. Mindkét szokást Bécsből hozta magával. A lányomé volt-­ mondja – Katalin ­nemrég halt meg, teljesen magam maradtam.