Megjelent a piacokon, a zöldségeknél a  csábító formájú  és illatú  birsalma. A római korban a szerelmet és a termékenységet szimbolizálta, innen a szép Vénusz almája elnevezés.. Ám hiába előkelő múltja, finom íze, kompóton és birsalmasajton kívül nemigen készítünk belőle mást. Ha nyersen belekóstolunk,  fanyar ízétől inkább elmegy, mint megjön a kedvünk hozzá. Aki az első csalódás után nem adja fel, megpárolja, megfőzi vagy megsüti, az egy életre beleszerethet páratlan zamatába. Mézzel, mákkal megsütve  például mennyei   desszert.

Diós tészta készült ebédre, amikor is az asztalon ott állt a gyümölcsöstál tele szőlővel.  Szép napos őszi idő volt, szinte indítatva érezte az ember magát, hogy csipegessen a gyümölcsből. És ekkor egy pillanat alatt megszületett az ötlet: a porcukros diós metéltre szórjunk szőlőszemeket. Az ízek és a színek olyan harmóniája született meg, ami párját ritkítja. Ennél egyszerűbbet és nagyszerűbbet így ősszel nem is tudnék ajánlani senkinek.