Kissé érzelmes bemutatkozás
Rettenetesen rossz evő kisgyerek voltam, emlékszem, drága édesanyám néha két mesekönyvet is „kimesélt” mire belém diktált egy tál ételt. De fáradhatatlan volt, sose tett szemhányást, nem büntetett. Angyali türelemmel főzte azt a néhány ételt, amit szerettem, és mesélt, mesélt… Így vált számomra az evés örömmé, és lett életem meghatározó élményforrása. Egy életen át táplálkoztam belőle, s úgy tűnik kifogyhatatlan.
Gasztronómiai újságíróként több évtized óta a magyar konyha hagyományainak megőrzéséért, értékeinek elismeréséért, család-összefogó, nemzetmegtartó erejének tudatosításáért dolgozom. Gyűjtöm és publikálom a határainkon kívül és belül fellelhető, feledésre ítélt magyar recepteket. Tősgyökeres budapesti vagyok, tanulmányaimat a Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Főiskolán valamint a MÚOSZ Újságíró Akadémiáján végeztem.
Pályafutásomat a Vendéglátás című folyóiratnál kezdtem, majd a Magyar Konyhánál, Közép Kelet-Európa első gasztronómiai magazinjánál folytattam, amelynek szinte megjelenésétől kezdve munkatársa, majd megszakítással főszerkesztője voltam. Pályám e meghatározó része 1980-tól 2006-ig tartott. Szenvedélyesen, sosem múló szerelemmel szerettem a Magyar Konyhát. De az élet mindig állít akadályokat, amelyekkel meg kell küzdeni. Ezért 1998-ban megváltam a Magyar Konyhától, és megalapítottam a Hagyományos és Mai Magyar Konyha című folyóiratot, amely nagy örömömre 2005-ben egyesült a Magyar Konyhával, azaz visszatértem gyökereimhez. Azután rövidesen végleg bezárult boldog szakmai életem e kapuja.
Azóta saját kiadómat a Babér Kiadót (www.baberkiado.hu) működtetem, amely könyvek mellett 2007-2010 között megjelentette a Biokosár ökomagazint.
Eddig tizenhárom szakácskönyvet írtam, hatot fordítottam, tizennyolcat szerkesztettem. Legjelentősebb művemnek az 1992-ben megjelent Kárpátaljai kóstolót tartom, amely Kárpátalja-szerte gyűjtött, 222, még sohasem publikált helyi receptet tartalmaz, valamint a Csángó galuska című, moldvai magyar étkezési hagyományokat és recepteket tartalmazó könyvemet, amely közel 20 évi gyűjtőmunka után látott napvilágot.
1998-tól kezdődően heti gyakorisággal részt vettem az InfoRádió Tálaló című gasztronómiai magazinműsorában. Ott elhangzott receptjeimet itt a honlapon olvashatják.
Büszke vagyok arra, hogy 2003-ban sikerült megnyitnom az Ezeríz főzőiskolát, Budapest első ilyen intézményét. Régi vágyam volt, hogy a gasztronómia szépségéről ne csak írjak, hanem gyakorlatban is elsajátíthatóvá tegyem mások számára is a sütés-főzés tudományát. A Magyar Konyhával együtt ezt is átadtam utódomnak.
Szerencsés ember vagyok, mert egész életemben azzal foglalkozhattam, amit szeretek, s mindezt úgy, hogy közben nagyszerű emberekkel, munkatársakkal dolgozhattam együtt. Végig élvezhettem barátaim, családom, gyermekeim Eszter és András támogatását, s megérhettem, hogy a Csángó galuska 4. kiadásának ajánlásába már öt unokám: Boldizsár, Bulcsú, Vince, Ella, Aurél nevét is odaírhattam.
Ez a honlap pedig nem születhetett volna meg Ágnes és Marci odaadó segítsége nélkül, akiknek ezért végtelenül hálás vagyok.
HAGYOMÁNYOS ÉS MAI MAGYAR KONYHA
 |
 |
 |
 |
további képek… |