Luthárné Korinek Henriette majd’ százéves szakácskönyve

Ma már senki nem jegyezget kockás füzetbe ételleírásokat, aki receptet keres, felüt egyet az ezerféle szakácskönyvből, vagy felmegy az internetre. Anyáink, nagyanyáink kézzel írott receptes füzetei is lassan elkallódnak, s veszendőbe megy a magyar családok generációkon keresztül felhalmozódott konyhai tudása, tapasztalta. Ezért elhatároztam összegyűjtöm a még fellelhetőket, és itt a honlapomon belelapozhat bárki. Ezúttal Luthár Lajosné Korinek Henriette 94 éve megnyitott szakácskönyvébe olvashatunk bele.

A törékeny, 19 éves Jetti, Korinek Henriette, 1920-ban adta kezét Luthár Lajosnak, a szentgotthárdi vas- és fűszerkereskedőnek, és ezzel egy jómódú nagypolgári család tagja, háztartásának feje lett. Nem volt járatlan konyhabéli ügyekben, hiszen lánykorában elvégzett egy pozsonyi háztartási nőiskolát, de segítséget is kapott szobalány, háziszolga, szakácsnő személyében. Volt is rá szüksége, mert Lutháréknál gyakoriak voltak a nagy vendégségek. Ezért a konyhába óriási széntüzelésű tűzhelyet építettek, elöl öntöttvas platnik, sütő és vízmelegítő volt benne, hátul a magas, kemenceszerű részébe sütőket süllyesztettek.

Henriette fantasztikusan tudott sütni, minden alkalomra olyan különleges tortákat készített a vendégeknek, hogy híre ment a városban. Receptjüket fel is jegyezte abba a házi szakácskönyvbe, amelyet férjhezmenetelekor kapott. Az se volt akármilyen. A keményfedeles, vonalas könyv borítóján az állt németül, (mert akkoriban még ez volt a „konyhanyelv”) Kochrezepte, azaz ételreceptek. Regiszteres oldalakkal kezdődött, hogy a leírásokat könnyen vissza lehessen keresni, majd 300 oldal következett, melyeken váltakozó kézírással, tintával, tollal, ceruzával, hol németül, hol magyarul sorakoztak a receptek. Kezdetben ugyanis nem a ház asszonya, hanem diktálás nyomán többnyire a szép kézírású nevelőnők rótták bele a sorokat.

Mint a legtöbb családot Luthárékat is megrázták a történelem viharai, világháború, oroszok bejövetele, költözések. A család szétszakadt, két fiúk messze került Szentgotthárdtól, de az emlékeik örökre odakötik őket. A családi szakácskönyvet is ezért őrizgették. Henriette, ­a mama halála után ma a kisebbik fiú, a többszörös dédnagypapa Jenő tulajdona. Még ma is forgatják, sőt írnak bele. Neki köszönhető, hogy most mi is fellapozhatjuk.

Ízelítőül néhány húsmentes receptet válogattunk ki.  Azután a teljes szakácskönyvet  közreadjuk.