Ma már senki nem jegyezget kockás füzetbe ételleírásokat, aki receptet keres, felüt egyet az ezerféle szakácskönyvből, vagy felmegy az internetre. Anyáink, nagyanyáink kézzel írott receptes füzetei is lassan elkallódnak, s veszendőbe megy a magyar családok generációkon keresztül felhalmozódott konyhai tudása, tapasztalta. Ezért elhatároztam összegyűjtöm a még fellelhetőket, és itt a honlapomon belelapozhat bárki. Ezúttal Luthár Lajosné Korinek Henriette 94 éve megnyitott szakácskönyvébe olvashatunk bele.

Papa, az édesapám, Pfandler Jánosként látta meg a napvilágot 1910-ben, de egy családi döntésnek köszönhetően az én születésemkor már a Pákozdi nevet viselte. Ebből az egy tényből azonban sok minden kiderül: a család német gyökereitől a sváb véreshurka szeretetéig. A Papa és az édesanyja, a „Mutter”, született Gröschl Katalin, ugyanis minden évben vágtak disznót. Ilyenkor az egész család összegyűlt, kivéve engem, aki a hajnali malacvisítás hangjára fülemre húztam a dunyhát, mert a disznóölés gondolattól is borzadtam. 

Hajnit, Haidekker Ivánnét, bámulatos aktivitásáról szervezőképességéről ismerik a környéken, a Hegyvidéken. Önkéntes feladatokat vállal, szívének kedves ügyek mellett mozgósít, imád ismerkedni, barátkozni, érdekli a politika, és mindenhol megfordul, ahol történelmi ismereteit bővítheti, mert ezek, mint annyi más kortársának, bizony neki is nagyon hiányoznak a véleményformáláshoz – mondja.  Az energikus, határozott asszonyról kevesen gondolnák, hogy sütéskor-főzéskor odaadóan követte anyósa receptjeit.