Ma elkezdődtek az ünnepi előkészületek. Még azok is, mint jómagam, akik most nem egy nagy család megvendégelésére készülnek, csak-csak megfőznek egy darab füstölt sonkát,  összerakják a  lilahagymás, nálunk zelleres, krumplisalátát, had’ érjenek össze  jól az  ízei, és biztos vagyok benne, hogy mindenki süt is valamit.

Bevallom, most egy kis csalás van a dologban, merthogy ezt a mi bejglinket nem ma, és nem is én  készítettem. Az érdem a nővéremé, aki sütette, és az édesanyánké, akitől a recept származik, minek nyomán immár generációk óta változatlanul készül nálunk a karácsonyi és húsvéti bejgli. A mi mesés, semmivel sem pótolható ünnepi süteményünk. Szóval már régen készültünk rá, hogy képpel és recepttel megörökítsük ezt a családi kincset. Csak vártam a méltó alkalmat, hogy közhírré tétessem.