Neve kimondva nekem olyan, mint a bécsi keringő: légies, lágy, visszafogottan elegáns. Pedig lehet, hogy nem is bécsi. Ki tudja? És ki tudja megcsinálni? Anyáink kézzel írott receptjei között  legtöbbünknek megvan a leírása, gyerekkoromban én még ettem otthon. Édes, krémes volt a tölteléke, a tésztája pedig omlott a szájban.  A bécsi kocka  mindig is drága süteménynek számított a sok dió miatt,  ezért inkább jelentős alkalmakra való, de oda való. A Tálaló menüpontra kattintva még több diós receptet olvashatnak.

Receptünkben egy egyszerű, ám különleges vendégváró sós falatot kínálunk. A sonka szeletélésénél leeső darabkákat, vagy az ünnepek utáni maradékot nagyszerűen felhasználhatjuk így. A zellerszárat legfeljebb salátákba szoktunk tenni, és miután csak egy nagy csokorra valót lehet egyszerre megvenni, nem  is mindig tudunk az egésszel mit kezdeni. A zellerszár  finom, friss ízt kölcsönöz a klasszikus zellerlevesnek, ha betétként beleaprítjuk, de kitűnő ehhez a sonkás zellerropogóshoz is. A mellékelt Tálaló linkre kattintva további sonkás fogásokat érhetnek el.

Angolszász területeken  a hamvazó szerda előtti napot “palacsintás kedd”-nek  nevezik. A palacsinta franciás változata a “crepe”  hajszálvékony, a nálunk megszokott palacsintához hasonlít, elkészítéséhez az  útmutató a  főzőiskola menüpontunkra kattintva található meg. Az angol-amerikai “pancake” egy sokkal kisebb és vastagabb  változat, ennek a receptje  ide kattintva  olvasható .