Gyimesi csángók krumplis kenyere

A gyimesiek krumplis kenyere kívülről étvágygerjesztő, belül lyukacsos, ruganyos, ízes, s ezt a tulajdonságát egy héten át megőrzi. Nem hasonlít a hazai fehér kenyérre.  Még apró krumpli darabkák is látszanak benne, nagyot lehet bele harapni, „teste” van, de nem nehéz. A festői gyimesi hegyek között fekvő  Muhos patakán, ahová nem vezet már csak földút, és a lovak és terepjárók is nehezen jutnak fe­l,  ­Bodor Erzsike meg is mutatta, hogyan készítik el . Itt még  kemencében sütik a kenyeret, egyszerre egy egész hétre valót, és mindig ezt a krumplisat.

Gyimesi krumplis kenyér

Hozzávalók: 6-7 kenyérhez

  • 10 kg liszt
  • 8 kg krumpli
  • 6-7 marék só
  • 65 dkg kész kovász az előző kenyérsütésből vagy friss kovász

 friss kovászhoz valók (összedolgozva fél nap alatt megkovászosodnak)

  • 50 dkg liszt
  • 1 főtt, áttört krumpli
  • 2-3 dl kéz meleg víz

 

Így készül:

1.A gyimesi asszonyok a  krumplit megfőzik, meghámozzák, és még melegen összetörik. Ezután egy teknőben a liszttel, a kovásszal meg annyi langyos vízzel amennyit felvesz, összedolgozzák. (Általában van kész kovász, mert a kenyérsütéskor mindig eltesznek a következő alkalomra, de frissen is lehet készíteni.) Az összegyúrt tésztát addig dagasztják, amíg „megcseppen a gerenda” ahogyan Gyimesben mondják, azaz a tészta a kezükről elválik.  Ez kemény fizikai munka. Közben a tésztát meg is sózzák, általában annyi marék sót adnak hozzá, ahány kenyeret sütnek majd belőle. A tetejét liszttel megszórják, letakarják és kelni hagyják. Este bedagasztják, reggelre megkel.

 

2.A kemencét már kora reggel befűtik, hogy jól átmelegedjen. Amikor már jó forró és fahasábok is leégtek, a hamut, parazsat kikotorják.

 

 

 

 

 

 

 

 

3.A megkelt tésztával teli a tekenőt kiviszik a kemencéhez, és ezután már ketten dolgoznak tovább.

 

4. Az egyik asszony a tésztából két kézzel kimarkol egy kenyérre való tésztát és egy lisztes tálban kissé átgyúrja.Ügyesen cipót formáz belőle, és a lapátra teszi, amit egy másik asszony tart.

 

6. A kenyér kemencébe vetése a lapátot tartó másik asszony dolga.

 

6.Úgy helyezik el a vekniket a kemencében, hogy mind beférjen. Ha marad a kenyértésztából, kis lángosokat formálnak, belőle és a kemence szájához rakják. Gyorsan dolgoznak, nehogy a kemence kihűljön.

 

 

 

 

 

 

 

 

7.Végül a kemence ajtaját becsukják, és csak másfél- két óra elteltével nyitják ki, hogy ellenőrizzék, megsült a kenyér.

 

8. Ha kész, a lapáttal egyenként kiemelik őket. Amit sokáig akarnak eltartani, arról a hamut letörölgetik és kamrába teszik..Ha egy héten belül megeszik, akkor a veknikről leverik a „karéjt”, azaz a sötétre sült, ropogós réteget. Ehhez a művelethez a vekniket élükre állítják egy fatönkön, úgy mintha favágáshoz készülődnének, majd egy nagy késsel leütögetik a külső héját.

 

10.A kenyerek, ahogy lepattog róluk a sötét kéreg, egyre világosabbak és világosabbak lesznek, a végén szép barnáspiros színűk lesz, de még mindig marad rajtuk ropogós héj. Mindenki alig várja, hogy megszegjék az elsőt.

 

11.A gyimesiek krumplis kenyere kívülről is étvágygerjesztő, de belül felülmúlhatatlanul ízes, lyukacsos,ruganyos, s ezt a tulajdonságát egy héten át megőrzi.  Nem hasonlít a hazai, könnyű fehér kenyérre.  Még apró krumplidarabkák is látszanak benne, jót lehet beleharapni, „teste” van, de nem nehéz. A gyimesiek fel nem cserélnék semmivel.