A 0. nap – Kerti megerősítés karantén idején

A hétvégi ház és kiskert tulajdonosok egy része, elsősorban azok a kritikus korban, de még jó karban lévők, nem dicsekvésből mondom, de mint jómagam és a testvérem, tegnap elindultunk, hogy az  önkéntes karantén napjait (heteit, hónapjait?!)  vidéken vészeljük át. A kert igazi tavaszi ragyogással fogadott minket, zöld lombok, virágzó mandula-, barack- és  vérszilvafák, aranyeső bokrok, nyíló nárciszok  és  ragyogó napsütés. Igaz a kis, öreg vályogházház a téli bezártság nyomait viselte: szellőzetlenség, por, pókhálók, összerakott bútorok, de megvolt bennünk az elszántság, hogy megküzdjünk az „üzembe helyezés” máskor több hétre elnyúló feladatával.  Az első teendő a leereszkedés a vízaknába, izgulás, majd a házba vezető vízcsap kinyitása. Azután az azonnali elzárása, Csőrepedés!, és a  felismerés,  nem lesz vizünk egy ideig, nem maradhatunk.

A napot azért ott töltöttük, sütkéreztünk, tettünk-vettünk. Én bolyongtam a kertben. Eszembe jutottak a csángó asszonyok, akik ha kimentek a ház mögötti kertjükbe, mindig találtak valami hasznosítható főzni, enni valót. Leveleket, bogyókat, friss hajtásokat, s persze mikor ideje volt, rengeteg zöldségfélét. Találékonyságukról  híresek. Körülnéztem, lenne-e itt a márciusi kertben valami  ennivaló, ha mondjuk rászorulnánk?! Először a földben marad csicsóka jutott az eszembe, kifordítottam egy ásónyit, és kiderült, hogy a szorgos csicsókagumók már eregetik csírákat a föld felé. Hm, nem tudom ezeket így meg lehetne-e enni? De ez most csak elméleti kérdés, majd utánanézek. Nem messze a csicsókaágyastól  viszont  vidáman lengette  arasznyira nőtt  fátyolleveleit a  édeskömény. No, ebből nagyszerű édesköményes hagymalevest lehetne főzni. Nagyon szeretjük.  Az ásót visszavittem a kamrába, és az ajtó mellett megláttam egy tenyérnyi friss rukkolát. Ezt még főzni sem kell, mehet a salátába, szendvicsre. A rukkola kéretlenül telepedett meg a kertben, nyáron annyi van, hogy fűnyírás közben rukkola illatúvá válik a levegő. Innen már csak egy lépés volt, hogy megnézem az orgonabokrok alján elszaporodott citromfű telepet, és láss csodát, már tele volt szedhető nagyságú levélkékkel. Micsoda teát lehet ezekből főzni! Meg díszíteni velük salátákat, krémeket, limonádét. A kerítés mellett pedig növekedésnek indult csalántelepet találtam. A csalánleves olyan egyszerű és nagyszerű étel, amit mióta ismerünk, szeretünk. Mindenkinek ki kellene próbálni.

Mindenből szedtem egy keveset, és gazdagnak éreztem magam, mint a felfedezők. Micsoda fordulatokat hoz az élet! Kint a fenyegetettség, bent a mindent túlélni képesség lehetőségének   gondolata. Mindebbe egy rövid délelőtt alatt kóstoltam bele, s miközben aranyesőágakkal felszerelkezve hazafelé vettük az irányt, elhatároztam, a honlapon most ezekre, a tőlünk kéznyújtásnyira élő zöldekből készíthető ételekre fordítom a figyelmemet. Elsőként a rukkolából, a recept ide kattintva olvasható.