Édesanyám főztje

Elment Duray Miklós,  politikus, író, geológus, a  felvidéki magyarság mindenre elszánt, kérlelhetetlenül következetes képviselője.  Végtelenül tiszteltem, mint közéleti személyiséget , és szerettem mint embert. 1995  egy csöndes délutánján  a szerkesztőségben ültünk le beszélgetni . Már mindenről kérdezték őt az életében  – mondta ,- de az édesanyjáról  még soha. És mesélt, felszabadultan, órákon át, nem kellett egyszer sem közbekérdezni.  Milyennek láttam akkor?  Barátságos, visszafogott embernek, fegyelmezettnek, aki mindig  tudja, mi a dolga. Politikáról nem esett szó, nem szereti a közéletet –  ­mondta csöndes mosollyal , de a közügyekért minden áldozatra képes. …

„Anyám, apám, a húgom és én – négyünkből állt a szorosan vett Puskás família. Tősgyökeres kispesti a család, drága anyám haláláig ott élt, a húgom ma is a Rákóczi utcában lakik. Én pedig – mindegy, melyik sarkában éltem, élek a világnak – akkor érzem igazán, hogy otthon vagyok, amikor átlépem azt a vonalat, amelyik egykor Kispest határának számított.

Ady Endre 100 éve halt meg, azóta írások, tanulmányok, megemlékezések végtelen sora jelent meg róla, de az édesanyja főztjéről máig nem sok minden derült ki. 1984-ben találkoztam Katona Lászlóné Csiky Sára nénivel, aki fiókos szekrénye mélyén évtizedeken át őrizte Ady édesanyjának néhány papírra rótt receptjét. Személyes emlékei voltak, történetüket elmesélte. Akkor meg is írtam a Magyar Konyhában, ám most, a kerek évforduló alkalmából úgy érzem, eljött az ideje, hogy ismét felidézem.