Hihetetlen milyen ünnepi hangulatot tud varázsolni néhány szárított narancskarika. Aranyszálon a fenyőfára függesztve, az ajándékcsomagok tetején, a névkártyák mellé tűzve, a gyümölcsöstálon, a szaloncukrok közé dugdosva, az adventi koszorún, vagy néhány levéllel, fenyőágacskával, dióval, mint asztaldísz. Hosszú ideig vásároltam ilyet, nem is olcsón, amíg rá nem ébredtem, hogy magam is könnyen elővarázsolhatom.
Tovább... Enyhe idővolt a hétvégén, örömömre találtam még a pihenésre készülődő kertben némi kaprot. Igaz, a kopaszodó, nagyra nyúlt szálak egy része már száradásnak indult, de még sikerült néhány maroknyi zöld levelet lecsipegetnem róluk. Közben az illatról eszembe jutott a lucskos káposzta.
Tovább...
Évekkel ezelőtt a szomszédomtól kaptam egy jókora tő tárkonyt. A zöldségágyás szélébe ültetve úgy megtalálta a helyét, hogy nagy bokorrá terebélyesedett. Azóta mindig van nálunk tárkony. Korábban csak ritkán fűszereztem vele, de ez a saját „termés” annyira csábító volt, hogy egyre gyakrabban használom. Kifejezetten keresem a tárkonyos recepteket. Nemcsak frissen szedve, hanem megszárítva is egész évben használom.
Tovább...
A tárkonyt a népnyelv tárkonyürömnek illetve esztragonnak is nevezi. Erdélyből került hazánkba, és régen minden konyha közkedvelt fűszere volt. Jellegzetes, kesernyés, csípős ízű, nagyon értékes növény. Ma, a zöldfűszerek reneszánszának idején, előszeretettel használjuk, nemcsak ételek ízesítésére, hanem finom, pikás ecet készítésére is.
Tovább...
Néhány napja rémisztő szélvihar söpört át a kerten, és lerázta az érőfélben lévő szilva és ringló termés nagy részét. Pedig mindkettő bőségesnek ígérkezett idén, kicsit kárpótolva az elmaradt sárgabarackért és meggyért. (Aranyárban vettem mindkettőből egy keveset, hogy mégiscsak legyen a kamrában néhány üveg télire.) Abban bíztam, hogy majd a mézédesre érő szilvából, és nagy szemű ringlóból pótolom a hiányt.
Tovább...