Kiskertemben fejesedik a saláta

 

Mostanában, hogy néhányszor esett az eső, a saláták megnőttek, sőt egyes fejek rozsdásodni is kezdtek. Ennyit lehetetlenség salátaként megenni, még szerencse, hogy eszembe jutott sepsiszentgyörgyi Gyárfás Rózsika, aki ilyenkor salátás bablevest szokott főzni. Tény, hogy szokatlan, de éppen az a jó benne. Volt szerencsém megkóstolni, tehát tudom, egyszerre laktató és könnyű, ízes és gyomorsimogató. Elég után egy kiadós édesség.

Gyárfás Rózsika tavaszonként alig várta, hogy kertjében a saláta megfejesedjen. Amikor elérkezettnek látta az időt, egy este beáztatott egy bő kilónyi fehér babot, majd másnap jókor reggel egy darabka füstölt szalonna, egy nagy fej hagyma, só, bors és maroknyi apróra vágott kapor társaságában feltette főni.  Aztán, ha megpuhult, belekarikázott egy szál kolbászt, s kanálnyi liszttel kevert házi tejfellel behabarta. Még forrdogált a leves, amikor kiballagott a kertbe, leszedett egy ölre való fejes salátát, a kerti csapnál jól megmosta, csíkokra metélte, és a levesbe dobta. Hagyta egyet rottyanni, majd lehúzta a tűzről, s csöpp ecettel meg a megmaradt felaprított kaporral megadta a végső ízét. Ezután a tűzhely szélén várdogált sorsára, mert mint általában a savanykás erdélyi leveseket, ezt is langyosan kellett enni. De ha teljesen kihűlt, az csak javára vált. A pontos receptet  elolvashatják a Sepsiszentgyörgyi salátás bableves   leírásánál.