33. nap – Hájas babérokra pályázó ecetes tészta

Ecetes hájas tészta, így szerepel a mamánk kézzel írott szakácskönyvében. Talán a világos, porcukros külseje és a sok margarintól zsírosabb tésztája emlékeztethetett az eredeti  hájas  tésztára.  Gyerekkorunk kedvencei közé tartozott, amikor megsült, még forrón beleforgatta anyánk a porcukorba, s mi alig vártuk, hogy ehessünk belőle, a lekvár még égetett, de a vágy  győzött.Miután igazi hájas tészta csak disznóöléskor kerülhetett az asztalra, ez a sütemény amolyan halvány pótléknak számított, már csak azért is, mert még mindannyian emlékeztünk az óriási, leveles, tölteléktől duzzadó, pompás eredetire. Ez az ecetes hájas azonban hálás süteménynek bizonyult, és maradt máig. Olcsó, kiadós, a tésztája lefagyasztható, tehát jól be is osztható. Tölteléknek jó bele az öreg lekvár, dióval, mákkal viszont  ünnepivé avanzsálhat.  És van még egy nagy titka: ebből az alaptésztából lehet tiroli rétest és sós, húsos, töltött papucsokat is készíteni. De ezekre majd később kerítek sort. Most a diós  holdacskákról van szó. A receptjük itt olvasható.