Kiskertemben mézédes faeper

Kertünkben áll egy hatalmas eperfa, pontosan olyan, amiről Arany János Családi körének kezdő sorai szólnak: „Este van, este van, ki-ki nyugalomba!/Feketén bólingat az eperfa lombja.” Nem szederfa, ahogyan sokan tévesen nevezik, hanem eperfa. Nagy szemű, mézédes, fekete gyümölcsöt terem rajta. Aligha van gyümölcs, aminek az édességét ehhez lehetne hasonlítani. Amennyit csak tudunk, a fáról csipegetve befalunk. A többit a lombok alá terített fóliára rázzuk, és eltesszük télire. Mindenkinek ezt tanácsolom, mert a Jóisten nem azért adta, hogy a fán maradjon. És az nem baj, hogy kilójáért nem kell ezer forintot adnunk.

Faeper mélyhűtve

A faeper legegyszerűbb tartósítási módja a mélyhűtés. Az eperszemek száracskáit ollóval egyenként levágjuk, az epreket egy fóliával bélelt tálcára szorosan egymás mellé rakosgatjuk, és betoljuk a mélyhűtőbe. Ha a szemek zörgősre fagytak, adagonként, dobozba, vagy zacskóba töltve tárolhatjuk. Télen sokféle felhasználási módot is lehetővé tesz: gyümölcssalátába, müzlibe, krémekbe keverve, de még tortadíszítésre is felhasználható. De később bármilyen savanykás dzsemet, ribiszke, meggy dúsíthatunk vele.

Fekete faeper szörp

Az összegyűjtött faepret kicsi száracskájával együtt berfőzőlábasba tesszük, és addig forraljuk, amíg a gyümölcs teljesen szétmállik. Ekkor szűrőkanálon átszűrjük, át nyomkodjuk, s az így nyert kékeslila nedűből cukorral szörpöt főzzünk. Hogy mennyi cukor kell bele, azt csak megsaccolni lehet. Ha néhány héten belül elfogyasztjuk, akkor kevesebb, de ebben az esetben hűtőben kell tartani. Ha télire akarjuk eltenni, sűrűbb töményebb szirupot főzünk belőle, forrón üvegekbe töltjük és a biztonság kedvéért egy csipetnyi tartósítószert szórunk a tetejére, de ha gyorsan dolgozunk, elég, ha tömény tartósítószeres vízbe mártott celofánnal kötjük le. Ez a szörp csodálatos ételfestékként is használható.