Szerette-e Kodály Zoltán a hasát?

Tartotta-e olyan nagyra a magyar konyhát, mint a szép magyar népdalt? Erről faggattam Péczeli Saroltát, a zeneszerző második feleségét egy pátyi összejövetelen. Mindaz, amit elmondott – közeli bepillantást engedve Kodály mindennapjaiba -, egyedülálló beszámoló.

Kodály  Zoltán zenében a hagyományoknak, életmódban a reformoknak hódolt. Egész életében készült rá, hogy egyszer egy nagyszabású előadáson elmondja zenész kollégáinak, hogyan kellene élniük, magukat táplálni és erősíteni, hogy gyönyörűségesen szép, ám testet-lelket próbáló muzsikus pálya egészségromboló hatásait ellensúlyozzák. Tudta, hogy egész nap zárt térben, kényszerű tartásban, feszültségben élő pályatársainak az átlagosnál is nagyobb szüksége lenne a tiszta levegő, a testmozgás és a jó táplálkozás áldásaira. Tudta, hiszen saját egészsége sem bizonyult elég erősnek a feladathoz.

Alig 25 éves, amikor beleveti magát az életmód és a táplálkozás megreformálásáról szóló hazai és külföldi szakkönyvekbe. Gondosan kijegyzeteli mindegyiket, s azzal a biztos ítélőképességgel, amely a magyar népdalok világában is vezérelte, kiválasztja a számára legmegfelelőbb módszereket. Döbbenetes a válogatás. Honnan az érzék, amellyel megkülönbözteti a valóban hasznos, ma is vitathatatlan elveket, a kor – ne feledjük, a század elején járunk – túlzásokkal, tévhitekkel teli teóriáitól? Megváltoztatja életmódját, evési szokásait, s ezeket egy életen át, a rá olyannyira jellemző, rendíthetetlen következetességgel be is tartja.

Mindebből arra következtethetnénk, hogy Kodály Zoltán kemény, szigorú ember volt. Pedig nagyon barátságos, nyugodt természete volt. Minden feszültségtől mentesen élt és dolgozott. , Nagyon értett a munkatársak és a tanítványok nyelvén.

Kodályéknál a nap nyitott ablaknál, tornával kezdődött. A reggeli egy pohár joghurt és néhány szelet megvajazott Graham-kenyér volt. (Mindig a Glasnertől hozták.) Sárika persze kivételezett helyzetének köszönhetően, kakaót kapott. Azután tusolás következett és a Müller-féle szisztéma szerint, az egész test módszeres ledörzsölése. Aki megfázott, annak először vizes harisnyát, arra száraz gyapjúharisnyát kellett húznia, és meleg kabátkát öltve, pokrócok közé az ágyba bújnia. A zeneszerző a Kneipp-kúrát egyébként is nagyra tartotta. Epefájdalmait is így enyhítette. Ezek gyakran elővették, és egyszer a húszas években egy egész amerikai turné forgott kockán miattuk. Koncertet lemondani azonban akkoriban egyszerűen lehetetlen volt. Szerencséjére egy amerikai orvos segítségére sietett, összeállított egy listát mindarról, amit a mester ehetett és amit nem, s amihez aztán egy életen át tartotta magát.

A Kodály-házban a főétkezések többnyire zöldségből álltak, noha senki nem volt vegetáriánus. Gyakran került zöldségpüré-leves, zöldséges krumpli leves, zellerkrémleves az asztalra, vagy helyettük előételként főtt, reszelt cékla, kissé megcitromozva. Szerették a gombával rakott kelt (ami sosem készült paprikás sült hagymával), a félig párolt karfiolt, főtt, tisztított gesztenyeszemekkel körülrakva és tejföllel meglocsolva. A legkedvesebb azonban talán első felesége, Emma asszony – a negyvenkilenc éven át jóban-rosszban társ, sokoldalú ember, egy személyben komponista, műfordító és gondos háziasszony, sajtpudingja volt. Mindig paradicsomleves járt elé, amivel a házigazda, bármennyire szokatlanul hangzik is, a felfújtat alaposan megöntözte. Receptjét Emma asszony saját kézzel írott receptfüzete őrzi, azt pedig máig nagy tisztelettel Sárika.

Kodály általában keveset evett, húst pedig igazán ritkán. A csont nélkül pirított, párolt karajt kedvelte, héjában sült burgonyával, amit teljes egészében elfogyasztott, hiszen ő már tudta, hogy a héj alatt bújnak meg a legértékesebb tápanyagok. Hetente háromszor tálaltak tésztafélét: darás metéltet, kiflikochot, csodálatos remegős túrós csuszát, jól megtejfölözve sütőben átsütve. Tésztáját a szakácsnő gyúrta. A salátákat ecet helyett citrommal ízesítették, és az ebédet mindig sajt meg néhány szelet alma zárta. Sosem más gyümölcs, mert mint az egyik könyv széljegyzetéből kiderült, Kodály hitte, a többi közvetlenül az étkezés után fogyasztva erjedést okoz. Az ital csipkeszörp volt Parádi vízzel.  A mester nem ivott alkoholt, legfeljebb néha egy-egy pohár tokaji bort.

Emma asszony házasságkötésüktől – 1910-től – háztartási naplót vezetett. A maga nemében páratlant. Jól megfértek benne egymás mellett a számlák, a beszerzett élelmiszerek listája, az ebédvendégek neve, az aznap bemutatott Kodály-mű, s a megtett séták útvonala. Berlin elfoglalása és a vicének kifizetett bér…Egy polgári háztartás, egy kivételes művészpálya és egy kor naprakész dokumentuma. Torokszorító olvasmány.

Kodály Zoltán fiatal korától hódolt a sportoknak. Járta a természetet, sziklát mászott, síelt, korcsolyázott, evezett. A mindennapi sétákhoz élete végéig ragaszkodott. Délutánonként fodormentateát ivott, és ezzel kínálta köröndi otthonába betérő látogatóit. Egyedül Palló Imréné kiváltsága volt a kakaó. Emma asszony öreg barátnéja, Szent Györgyi Imréné Krohnberger Lili, ­aki mellesleg négyszeres korcsolya világbajnok volt, ­a jégről jövet, gyakran betért hozzájuk. Ebben a házban ugyan nem volt divat a befőzés, éppen a természetes táplálkozásra való törekvés okán, Lili vezényletével azonban mégis minden évben megfőzték specialitását, az utánozhatatlanul áttetsző, felejthetetlen ízű citromdzsemet. Kodály Zoltán ugyanis ezzel és csakis ezzel édesítette a fodormentateáját. A zeneszerző- tudós-nevelő ezzel talán nem dicsekedett volna el azon a bizonyos életmódról tervezgetett előadáson, pedig de jó lett volna tőle magától hallani hosszú, alkotóerőben megélt életének titkait.

A cikk megjelent  a Magyar Konyha 1997 és 2017-es  számaiban.

Sajtos  puding – Emma asszony kézzel írott receptje

Hozzávalók

• 5 dkg vaj
• 4 evőkanál liszt (11,5 dkg)
• 1/2 liter tej
• 10 dkg reszelt parmezán sajt
• 4 tojás sárgája és fehérje

A vajat felolvasztjuk, a lisztet beleszórjuk, egy kicsit pirítjuk, majd 1/2 liter tejjel lassan feleresztjük. Ezután levesszük, és a reszelt sajtot belekeverjük, de csak akkor, ha már megsűrűsödött, és kihűlt. Ekkor a tojások sárgáját belekeverjük, egy kissé megsózzuk, végül a tojások habját beleforgatjuk. Sütés előtt a formát kivajazzuk, és zsemlemorzsával beszórjuk. A masszát beletöltjük, és nem túl meleg sütőben megsütjük.