A francia változat: XVI. Lajos neje Marie Antoinette egyszer megunt egy farsangi mulatságot, amit a palotában tartottak, és a komornájának a ruhájában, kvázi álruhában, kiment a nép közé az utcára, ahol szintén farsangot ünnepeltek. Elvegyült a mulatozó tömegben, és amikor megéhezett, vett egy fánkot egy mézeskalácsárustól, aki kosárból kínálta a süteményt. Annyira ízlett neki, hogy a mulatság után megkerestette az mézeskalácssütőt, felvitette a palotájába, és elmeséltette vele a receptet. A királyné szakácsa kicsit még finomított rajta, és az így készült fánk ezentúl a francia udvarban mindig étlapon volt. A divatot követő franciák körében pedig gyorsan el is terjedt országszerte.

A dúsgazdag magyar főúr, Pállfy Ferdinánd az 1830-as években a bécsi Theater an der Wien főintendása volt, s szívügyének tekintette, hogy a színház mindig a legjobb és legújabb produkciókat tűzze műsorára. Ezért érhető volt, hogy amint értesült róla, hogy egy indián artista Európa-szerte nagy sikert arat, azonnal megpróbálta szerződtetni. Mikor végre sikerült néhány alkalomra szóló fellépésre megnyerni, örömében megbízta cukrászát, hogy a premierre kreáljon egy olyan süteményt, ami valami módon utal a művészre.

Szép emlékű szerkesztőségi napjaimban kollégáimmal rendszeresen elzarándokoltam egy közeli cukrászdába kávéfánkot enni. Ennél finomabb, habosabb süteményt sose ettem. Olyannyira cukrászati műremeknek tűnt, hogy eszembe se jutott megpróbálkozni otthoni elkészítésével. Ám most utánanéztem, mert az Inforádió 2018. január 27-i adásában kávés receptekre került a sor. A folytatásban elolvashatják, de  meg is hallgathatják.