Szeretem a medvehagymát, de miután erős fokhagymaillatot áraszt, meg kell gondolni mikor eszi az ember. Ezekben a napokban azonban nem sok gondolkodnivalóm van. A kertemben nő néhány tő, csábítóak a levelei, s mert már nem is kívánja az ember a kiadós húsos fogásokat, és húsvét hétfőn nem is jönnek a locsolók,  kitaláltam, medvehagymás metéltet készítek.

Igazság szerint Húsvétkor bárányt is kellene enni, de most esélyem sem volt a beszerzésére. Ám ezen a gyönyörű vasárnapon mégis valami ünnepi pecsenyét illett enni. Volt néhány szép karajszeletem és sok, saját magam aszalta szilvám, némi gomba is lapult a hűtőben, és tejszín is akadt.  Ígéretes alapanyagok egy jó mártásos fogáshoz.

Nagyszombaton sem lehetett most a tradícióknak hódolni. Nem tudtunk részt venni az feltámadási szertartáson, és utána a családdal körülülni az ünnepi asztalt. Az esti vacsorához a saját méreteimhez képest már  délelőtt minden kész volt, a sonka megfőzve, a krumplisaláta összeállítva. Ebédre a tegnapi sodronyica levesből repetáztam. De azért mégiscsak kell csinálni valamit az embernek, amíg  megérkezik az este. Mivel évekkel ezelőtt nagyszerű paradicsomtermés volt a kiskertemben, azóta vissza-visszatérek ahhoz a hagyományhoz, hogy saját termésből nevelek palántákat. Jövő hétre terveztem, de most megcsináltam. A képek értelemszerűen a múlt évi ültetésről és a termésről készültek, de valódiak.