20.nap – Ünnepre várva palántázok

Nagyszombaton sem lehetett most a tradícióknak hódolni. Nem tudtunk részt venni az feltámadási szertartáson, és utána a családdal körülülni az ünnepi asztalt. Az esti vacsorához a saját méreteimhez képest már  délelőtt minden kész volt, a sonka megfőzve, a krumplisaláta összeállítva. Ebédre a tegnapi sodronyica levesből repetáztam. De azért mégiscsak kell csinálni valamit az embernek, amíg  megérkezik az este. Mivel évekkel ezelőtt nagyszerű paradicsomtermés volt a kiskertemben, azóta vissza-visszatérek ahhoz a hagyományhoz, hogy saját termésből nevelek palántákat. Jövő hétre terveztem, de most megcsináltam. A képek értelemszerűen a múlt évi ültetésről és a termésről készültek, de valódiak.

Ezt a tojástartós palántázását évekkel ezelőtt tanultam, s nem  bonyolult művelet. A tojások számára kialakított rekeszekbe szórok egy kevés virágföldet, meglocsolom, és a paradicsommagokat beledugdosom. Fektetek alá egy darabka fóliát, arra az esetre, ha átázna. A konyha árnyékos részébe állítom, és alig kell egy hetet várni, hogy az első zöld hajtások megjelenjenek. Mikor erősödni kezdenek, már világosabb helyre állítom a tojástartót, és vigyázva önözgetem a palántákat. Azután  még egy ideig hagyom nőni őket, majd a tartót a rekeszek mentén szétvágom, és ezzel együtt ültettem a palántákat a földbe. A papundekli elbomlik, ezért a növénykéket nem kell megbolygatni, legfeljebb kiegyelni, így nagyobb esély van, hogy megmaradnak. Hogy milyen és mennyi lesz a termés, arról majd beszámolok. A tavalyi a képen látható.

.