A farsangi fánk históriája Bécstől Párizsig

 

A francia változat: XVI. Lajos neje Marie Antoinette egyszer megunt egy farsangi mulatságot, amit a palotában tartottak, és a komornájának a ruhájában, kvázi álruhában, kiment a nép közé az utcára, ahol szintén farsangot ünnepeltek. Elvegyült a mulatozó tömegben, és amikor megéhezett, vett egy fánkot egy mézeskalácsárustól, aki kosárból kínálta a süteményt. Annyira ízlett neki, hogy a mulatság után megkerestette az mézeskalácssütőt, felvitette a palotájába, és elmeséltette vele a receptet. A királyné szakácsa kicsit még finomított rajta, és az így készült fánk ezentúl a francia udvarban mindig étlapon volt. A divatot követő franciák körében pedig gyorsan el is terjedt országszerte.

Tovább...

Fánkok újra

 

Fánkból sokat kell sütni – tartja a néphit,  mert  hiszik, hogy  a farsangi “nagyevések” az aktuális év bőségét előre jelzik. A fánk szapora étel, mert sülés közben térfogata megsokszorozódik. Eredetéről többféle jópofa történet is született az idők során.

Tovább...

Térképezzük fel családunk fogyasztási szokásait

Korunk kihívása nem csak az, hogy minél kevesebb műanyagot és más csomagoló anyagot használjunk fel, hanem az is, hogy minél kevesebb  élelmiszer kerüljön a szemétbe. Ehhez adunk ötleteket alább:

1.1.Egy pár héten keresztül jegyezzük fel (elszántabbak egy füzetbe), mi az ami megmaradt és pocsékba ment a megvásárolt élelmiszerek közül. Ha igazán jó statisztikát akarunk, akkor azt is feljegyezhetjük, hány deka, kiló esetleg liter élelmiszernek mondtunk búcsút. Azt se felejtsük ki ebből, mennyi az az étel, amelyet megfőztünk, de nem fogyasztottunk el és nem is tettünk a mélyhűtőbe. Ha több héten keresztül végezzük megfigyelésünket, kiderülhet az is, hogy vannak bizonyos cikkek, melyek rendszeresen nem kerülnek elfogyasztásra (saját családunkban ilyen a joghurt például).

Tovább...