27.nap – A csalán csíp, de finom leves lesz belőle

Lassan már bokorrá nő a csalán a kertünkben. Csipkés, harsány zöld leveleivel egyáltalán nem kelti gyomnövény benyomását, ám a bőrön égető érzést okoz. Nem is irtom, mint azelőtt, mióta a gyimesi csángóktól megtanultam, hogy ha naponta néhány elmorzsolt levelet bekapok, használok az egészségemnek. Tőlük tanultam a szedés technikáját is: két ujjal kell a csalánevelet középen összecsippenteni, letépni, gyorsan galacsinná gyúrni és bekapni, így nem csíp. Ha sokat szedek, akkor kesztyűvel, vagy ennek híján egy kézre húzott nejlonzacskóval teszem. Rövid idő alatt összegyűjthető egy nagy adag.  Az sem baj, ha többet gyűjtünk, a maradékot először napon, majd meleg, szellős helyen megszáríthatjuk, jó lesz télen teának.  Reumára, köszvényre, magas vérnyomás enyhítésére kiváló. Csak a szép, ép, zöld leveleket szedjük le, a szárcsúcsot is felhasználhatjuk, ellenben a sárga, fonnyadt leveleket kerüljük. A teának enyhén fű íze van, nem úgy, mint a csalánlevesnek, ami különleges fogásnak számít.  Ma ez volt az ebéd, a receptje itt olvasható.