23. nap. – Gondoljunk a madarakra is!

A tegnapi medvehagyma szedés közben láttam, hogy a tövek körül porzik a föld, és már a kinyílt nárciszok is kókadásra adták a fejüket. Nincs mese, locsolni kell, még ha máskor így kora tavasszal, nem is szoktunk. Előhoztam hát a locsolótömlőt, kinyitottam a téliesített csapot, és megtöltöttem a kis madáritatót is. Mióta nincs forgalom errefelé, megsokasodtak a madarak, olyanokat is látok, amiket nem is ismerek, itt repkednek a kert fölött.  Egy cinkepár a fészeképítéshez az erkélyrácsra szellőzni kitett takaróból tépegette a bolyhokat. Bevillant, hogy róluk is gondoskodni kell, a fák bokrok elszáradt termései, az apró bogarak élelemmel még csak-csak szolgálnak nekik, de természetes vízforrás nincs a környéken. Gyorsan kitettem hát még néhány vízzel teli edényt a kis madáritató mellé. Örülök, hogy eszembe jutott. Talán azért is, mert olyan világot élünk, amiben felerősödött az egymásról való gondoskodás felelőssége, feltehetően ez lesz az egyetlen hozadéka.