13. nap – A kétszer sült kenyér  tanulsága 

Nem vagyok babonás, de a 13-as számtól tartok. Tegnap be is bizonyosodott, hogy van miért. Már hetek óta magam sütöm itthon a kenyeret, mert van egy ügyes kis kenyérsütő masinám, ami sokféle kenyér, még kalács sütésére is alkalmas, ha van hozzá alapanyag. Nekem sajnos csak fehér simalisztem van itthon, de őrzök valamennyi magot, lenmagot, meg napraforgómagot, még egy kevés tökmag is akad, amivel feltudom „dobni”. Szárított élesztővel sütök,  az utolsó zacskókkal gazdálkodom, de tegnap délután kiderült, hogy amit használtam, nem működött. Már a sütés fázisáig  jutott a gép, amikor rutin szerűen belenéztem, és láttam, a kenyér egyáltalán nem kelt meg. Kikaptam, és az utolsó valódi élesztőm felét, úgy másfél dekát, egy kis langyos tejben felfuttattam,  kissé belegyúrtam, majd visszatéve  a gépbe  ismét elindítottam a programot. Közben fohászkodtam.  Eredményesen, mert újabb 3 óra  elteltével, már jól  belenyúlva az estébe,  elkészült, szinte a szokott  színvonalon, az én  „kétszer sütöttem”. Mi ebből a tanulság? Meg kell tanulni kovászt készíteni, mert ha kevéske szárított élesztőm felmondja a szolgálatot, frisset meg nem lehet beszerezni, csak ez a megoldás marad. Természetesen a kovász készítő „tanfolyamomról”  is be fogok számolni, a kétszersütött receptje ide kattintva olvasható.