Blog

A hétvégi ház és kiskert tulajdonosok egy része, elsősorban azok a kritikus korban, de még jó karban lévők, nem dicsekvésből mondom, de mint jómagam és a testvérem, tegnap elindultunk, hogy az  önkéntes karantén napjait (heteit, hónapjait?!)  vidéken vészeljük át. A kert igazi tavaszi ragyogással fogadott minket, zöld lombok, virágzó mandula-, barack- és  vérszilvafák, aranyeső bokrok, nyíló nárciszok  és  ragyogó napsütés. Igaz a kis, öreg vályogházház a téli bezártság nyomait viselte: szellőzetlenség, por, pókhálók, összerakott bútorok, de megvolt bennünk az elszántság, hogy megküzdjünk az „üzembe helyezés” máskor több hétre elnyúló feladatával.  Az első teendő a leereszkedés a vízaknába, izgulás, majd a házba vezető vízcsap kinyitása. Azután az azonnali elzárása, Csőrepedés!, és a  felismerés,  nem lesz vizünk egy ideig, nem maradhatunk.