Az utolsó nagy bevásárláskor több csokor petrezselymet is vettem, azzal a tudattal, hogy mindig kellhet valamibe. Egy pohár vízben elég soká jól tartotta magát, zöldje még színt is hozott a tél végi konyhába. Ám mostanra feladni látszott, sárgulni kezdtek levelei, nem lehetett tovább tartogatni. (Kár, hogy az elején nem fagyasztottam le egy részét, pedig ésszerű lett volna). Így adta magát a helyzet- meg a sok petrezselyem -, hogy ebédre egy egyszerű, petrezselymes, fokhagymás spagettit készítsek. (Mondanom sem kell, spagetti bőven van otthon.) Ez az olasz konyha egyik emblematikus receptje, de nagyon illik a mi magyar ízvilágunkhoz. Parmezán nem volt otthon, ez anno nem jutott eszembe – túl gyorsan alakult ez a vészhelyzet ahhoz, hogy mindenre gondoljon az ember -, de anélkül is finom volt. Ez a legékesebb bizonyíték arra, hogy néha a legegyszerűbb dolgok is nagyszerűek lehetnek. Ezúttal is négy személyre szól a mennyiség, mert a receptek már csak ilyenek. De osztani, szorozni mindenki tud, nekem például maradt egy kevés, de az vacsorára elfogy.
Tovább...
