4. nap – Fejre állt az időjárás

Ezt mondta az előbb a meteorológus az időjárás jelentésben. Még ha csak az időjárás változott volna meg! A bezárt lakás ablakából kifelé kémlelve, a havat fújó márciusi szélrohamok irreális érzéseket keltettek bennem.  Valami valószerűtlen történik itt! Ráadásul csak elfogadni lehet, befolyásolni nem. Ez persze így nem igaz!  Az ember hihetetlen alkalmazóképességgel van megáldva. Cervantes mondta valahol: amíg eszünk vagy iszunk, nem fog rajtunk a szomorúság.  Szóval enni kell.

Tovább...

3. nap – Most megengedethető egy kis hamisítás

Ha nincs lehetőségünk, úgymint sok kosztosunk, sok karalábénk (mert nem vettünk eleget a legutóbbi nagy bevásárláskor, és egyébként sincs szezonja), akkor sem kell lemondanunk a töltött karalábé gasztronómiai élményéről. Csak egy kicsit át kell alakítani a készítési módot.

Tovább...

Grízsmarni avagy daramorzsa

Sok olyan régi fogást őrizünk az emlékezetünkben, amit ma is szívesen megkóstolnánk. Bizonyára az egyszerűségük, szegényességük, vélt vagy valós korszerűtlenségük miatt kophattak ki a konyhánkból.  Mégis sokan vannak, akiknek  már a nevük hallatán is összefut a nyál a szájukban, ilyen például a grízsmarni. Úri nevén daramorzsa, ami búzadarából készül sok-sok mazsolával, jól lepirítva, kívánság szerint házi málnaszörppel vagy baracklekvárral tálalva.Mégis sokan 

Tovább...

2.nap – Hóesésben smarni

Fantasztikus volt ez a délelőtti hóesés. Nagy pelyhekben zuhogott a hó, és percek alatt belepte az ablak előtt álló nagy fenyőt. Olyan érzésem volt, mintha karácsonyra várnánk valahol a gyerekkoromban. Kint hó, csend, nyugalom, bent béke, meleg és smarni. Valahonnan ez az érzés bukkant fel bennem. Nagyon szerettem gyereknek lenni. Télen sokszor ettünk grizsmarnit, mazsolával, baracklekvárral, nem volt ünnepi étel, de öröm volt kapni. Aztán szinte feledésbe merült. De most, ebben az irreális márciusi hóesésesben megszületett a vágy: smarnit kellene enni.  És megcsináltam. A mamám öreg, öntöttvas serpenyőjében, az ő receptje szerint. Ez nem darabos bécsi császármorzsa, hanem igazi, grízzel készült, morzsáira eső smarni. Ide kattintva található a receptje.

Tovább...

Az 1. nap – ne fonnyadjon el a petrezselyem!

Az utolsó nagy bevásárláskor több csokor petrezselymet is vettem, azzal a tudattal, hogy mindig kellhet valamibe. Egy pohár vízben elég soká jól tartotta magát, zöldje még színt is hozott a tél végi konyhába. Ám mostanra feladni látszott, sárgulni kezdtek levelei, nem lehetett tovább tartogatni. (Kár, hogy az elején nem fagyasztottam le egy részét, pedig ésszerű lett volna). Így adta magát a helyzet- meg a sok petrezselyem -, hogy ebédre egy egyszerű, petrezselymes, fokhagymás spagettit készítsek. (Mondanom sem kell, spagetti bőven van otthon.) Ez az olasz konyha egyik emblematikus receptje, de nagyon illik a mi magyar ízvilágunkhoz. Parmezán nem volt otthon, ez  anno nem jutott eszembe  –  túl gyorsan alakult ez a vészhelyzet ahhoz, hogy mindenre gondoljon az ember  -, de anélkül  is  finom volt. Ez a legékesebb bizonyíték arra, hogy néha a legegyszerűbb dolgok is nagyszerűek lehetnek. Ezúttal is négy személyre szól a mennyiség, mert a receptek már csak ilyenek. De osztani, szorozni mindenki tud, nekem például maradt egy kevés, de az vacsorára elfogy.

Tovább...