A FARSANGI FÁNK HISTÓRIÁJA BÉCSTŐL PÁRIZSIG

A francia változat

XVI. Lajos neje Marie Antoinette egyszer megunt egy farsangi mulatságot, amit a palotában tartottak, és a komornájának a ruhájában, kvázi álruhában, kiment a nép közé az utcára, ahol szintén farsangot ünnepeltek.

Elvegyült a mulatozó tömegben, és amikor megéhezett, vett egy fánkot egy mézeskalácsárustól, aki kosárból kínálta süteményeit. Annyira ízlett neki, hogy a mulatság után megkerestette az mézeskalácssütőt, felvitette a palotájába, és elmeséltette vele a receptet. A királyné szakácsa kicsit még finomított rajta, és az így készült fánk ezentúl a francia udvarban mindig étlapon volt. A divatot követő franciák körében pedig gyorsan el is terjedt országszerte.

A bécsi sztori

Élt egyszer Bécs külvárosában egy Krapfen nevű pék, akinek jól menő péksége volt. Miután meghalt, az özvegye örökölte az üzletet, aki nagyon jól vezette tovább, egyre több kuncsaftja lett, még a város túlsó végéből is jöttek reggelente a friss pékáruért. Aztán történt egy nap, hogy valami miatt nem készült el időben a kenyér. Az emberek toporogtak az üzlet előtt, nyugtalanok voltak, és mindenféle kellemetlenségeket kiabáltak be a boltba, amitől aztán Krapfenné kijött a sodrából, és a kezében lévő kenyértésztát az egyik várakozónak a fejéhez akarta vágni. De nem sikerül, és a tészta belepottyant a tűzhelyen éppen fortyogó zsírba, hirtelen megnőtt és aranysárgára sült. Így született meg a híres nevezetes farsangi fánk, ami azóta is a Krapfen nevet viseli német nyelvterület szerte.