PAPA VÉRESHURKÁJA ÉS MISKA MALAC TANULSÁGOS TÖRTÉNETE

Papa, az édesapám, Pfandler Jánosként látta meg a napvilágot 1910-ben, de egy családi döntésnek köszönhetően az én születésemkor már a Pákozdi nevet viselte. Ebből az egy tényből azonban sok minden kiderül: a család német gyökereitől a sváb véreshurka szeretetéig.

A Papa és az édesanyja a „Mutter”, született Gröschl Katalin, ugyanis minden évben vágtak disznót. Ilyenkor az egész család összegyűlt, kivéve engem, aki a hajnali malacvisítás hangjára fülemre húztam a dunyhát, mert a disznóölés gondolattól is borzadtam. Mindenkinek megvolt a pontos szerepe, a férfiak bontották, vágták a húst. Nagymama mosta a beleket, az asszonyok daraboltak, abáltak, főztek, a gyerekek kéz alá dolgoztak. A véreshurkát azonban kizárólag a Papa készítette, mert abban mindenki megegyezett, hogy nála jobban senki nem ért hozzá.

Válogatás Haidekker Ivánné  receptgyűjteményéből

A generációkon keresztül gyűjtögetett, kézzel írott, családi recepteknek értékük van. Ma már senki nem jegyezget le ilyeneket, ha receptet keres, felüt egyet az ezerféle szakácskönyvből, vagy felmegy az internetre. Ezért  ebben a rovatban   egy-egy  háziasszony még meglévő receptes könyvéből  idézünk,mentve, ami menthető. Többnyire olyan ételek leírását, melyeket kevesen ismernek. Ezúttal Haidekker Ivánné gyűjteményében böngésztünk.

Válogatás dr. Kovács Józsefné kézzel írott receptgyűjteményéből

Anyáink, nagyanyáink még saját feljegyzésű receptek alapján vezették a háztartást. Félő, hogy ezek a kézzel írott receptes füzetek, lassan elkallódnak, s veszendőbe megy a magyar családok generációkon keresztül felhalmozódott konyhai tudása, tapasztalta. Ezért elhatároztam összegyűjtöm a még fellelhetőket, és itt a honlapomon belelapozhat bárki.  Ezúttal dr.Kovács Józsefné receptjeit közt böngészhetnek .